1. A kiscsibe végre tyúk lett!

Íme, itt az első rész!:D Itt még nem tűnik fel egyik fiú sem, de várjatok egy kicsit, és fel fognak! :D 

"Roxie felnőtt - és ez így volt rendjén. Nem maradhatott a végtelenségig a szülei házában, és végre lépett!" - Janice Peterson

Elegem van már abból, hogy én vagyok a fekete bárány, hogy Jesse a tökéletes kislány, én meg a lázadó, kezelhetetlen tinédzser. Mielőtt megkérdeznétek, hogy mi az oka ennek, elmondom, mert pontosan tudom. Míg Jessica Nancy és Adam vér szerinti gyermeke, addig engem csak örökbe fogadtak. Ezt 15 éves koromban tudtam meg, és mondanom sem kell: kiborultam, bedepiztem, még el is szöktem otthonról, annyira felkavart – még ha lélekben eddig is tudtam, hogy én nem vagyok ide való. De igazából nem azzal van a bajom – tudom, hogy Nancy és Adam ugyan úgy szeretnek, mint Jesset, csak azzal, hogy elértem a „lázadó, fészekből kirepülős korszakom”, ők meg nem akarnak elengedni. Istenem, 21 évesen mit akarjon az ember?! Egyetemre járok, de pechemre a városba, és ezért nem engednek elköltözni. Túlságosan féltenek, vagy mi. Én meg jó párszor kivágom e miatt a hisztit. Mint ma is.

-                     Elköltözök! – jelentettem ki reggel, felöltözve, fogva a bőröndömet. Magabiztosságot próbáltam sugározni, miszerint most már nem győznek meg, megyek. Igazából ötletem sem volt, hova mehetnék, de kell egy kis önállóság.

-                     Roxie. Ezt már megbeszéltük egy párszor. Ha elvégzed az egyetemet… - mennyiszer hallottam már ezt Nancytől, de mennyiszer… De most nem állított meg.

-                     Én nem akarok addig várni. Én most elmegyek! És nem azért mondtam, hogy visszahúzzatok. Csak gondoltam szólok. – mondtam, majd sarkon fordultam, annyit sem mondtam, hogy viszlát. Igazság szerint rettenetesen be voltam parázva, mert, mint már említettem, ötletem sem volt, hova menjek.

Végső segélyként felhívtam Janicet, az, úgymond LB-met. Ő nem jár egyetemre, hanem a szülei örökségét éli föl. No, nem haltak meg, vagy ilyesmi, csupán adtak Jannek 10 millió fontot, éljél meg belőle. Fogalmam sincs, hogy „dobhatnak ki” ennyit pénzt csak úgy, mivel még mindig nem tudom, hogy Mr. és Mrs. Peterson mivel foglalkozik. Talán szervkereskedők?

Amúgy Janice egy szerethető lány. A maga módján. Oké, én vagyok az egyetlen barátnője, mert szinte mindenkit elkerget a beszólásaival, meg hát a legtöbb csajnak az se jön be, hogy Janice szexi (igen is az, és ezt én mondom, pedig én lány vagyok!), és minden fiút lecsap a másik kezéről. És hát… elég sok egy éjszakás kalandja volt már, van is, és, őt ismerve még lesz is. Mindenről és mindenkiről meg van a véleménye, így például a húgomról is…

Apropó, Jesse! A szőke ciklon. Szinte semmi közös nincs bennünk, még a szemünk sem ugyan olyan kék. És a természetünk is teljesen különbözik. Ő egy afféle… spicli. Imád mindenkit bemártani, beárulni, és soha nem szabad hinni neki. Megrögzötten keresi a bajt, de mindig kell, hogy legyen mellette valaki, akire rákenheti. Ez legtöbbször vagy én, vagy pedig a „barátnője”, Asha, aki igazából nem is a barátnője, csak senki más nem akar vele lenni – így maradt a húgom. Néha sajnálom szegény lányt, hogy el kell viselnie Jessicát, szinte a nap 18 órájában, és minden nap.

Na, de vissza a történethez. Mikor Janice felvette a telefont, elmagyaráztam neki, hogy mi történt, ő pedig azonnal befogadott. Isten áldjon, Jan! Akármilyen szörnyű nőnek is képzelik, nekem mindig segít, ha kell, és erre való egy jó barát, nem igaz?

-                     Rox, a kiscsibe végre tyúk lett! – köszöntött a kis lakása ajtajában Janice.

-                     Akkor mostantól tyúknak fogsz hívni? – öleltem meg nevetve.

-                     Bizony! – nevetett velem ő is, és elkezdett kotkodácsolni.

Szerencsémre a hálóban francia ágy volt, és aludtunk mi már együtt, szóval az se lesz gáz, a fürdőt pedig megosztjuk. Éltünk mi már együtt egy hétig, egy osztálykirándulás alkalmával. Sima ügy.

-                     Csak, hogy tudd, ma este ünneplünk! – fordult felém, mikor a ruhákat pakolgattam ki a számomra üressé varázsolt kis szekrény-részbe.

-                     Igen? És mit?

-                     Hát, hogy végre lekerült a popódról a tojáshéj! Szóval válaszd ki a legdögösebb rucid, kapd fel a fél méteres cipőd, és irány a PubClub! – a PubClub a kedvenc helyünk – nem, nem a szuper-kreatív neve miatt -, ahol már tulajdonképpen törzsvendégek vagyunk, ezért minden harmadik italt ingyen kapjuk – Dean, a pultos csávó javából.

-                     De ugye nem itt fogtok a 80 ezredik pasiddal hancúrozni? Mert akkor inkább a kanapén alszom. – nevettem, de közben véresen komolyan gondoltam. Oké, hogy Janice tulajdonképpen egy szex éhes domina, de én pont az ellentéte vagyok. Eddig egy pasim volt, egy évig bírtuk együtt, mert megunta a várakozást… Szóval igen, 21 éves fejjel még szűz vagyok. Akkora nagy szám? Tudom, ritkaságszámba megyek, de én ilyen vagyok. Hihetetlenül mellbe vágott, hogy Thomasnak csak arra kellettem (ezt ő maga vallotta be a szakításunkkor), és éppen e miatt nem engedtem egyetlen fiút sem igazán közel magamhoz. Most jöhetne az a duma, hogy nem vagyok szép, meg ilyesmik, de viccet félre téve, én tudom magamról, hogy nem vagyok csúnya. Egyszerűen csak a bizalmam kicsi a férfiak felé, ennyi.

-                     Roxie, tudhatnád, hogy mindig ÉN megyek a pasihoz. Onnan csak le kell lépni, innen meg paterolhatnám ki. – csak bólintottam, nem volt kedvem tovább beszélgetni erről. – Na, én veszek egy szépítkező fürdőt, de addig te csinálj bármit nyugodtan. Érezd otthon magad. – mosolygott, majd eltűnt a fürdőben.