7. Beszélgetés az ikremmel

Sziasztok!:) Eldöntöttem magamban, hogy hetente próbálok részt hozni, viszont most hamarabb kapjátok, mivel osztálykiránduláson leszek, és ezen okból kifolyólag nem fogok tudni írni. Remélem, tetszik majd a rész, örülnék egy kis véleménynek, olyan bővebbnek is, pár kommentnek, amiben azért nem csak annyi van, hogy siessek a következővel.:)

"Szomorú voltam, hogy nem együtt nőhettünk fel, de egyben boldog is, mert egymásra találtunk." - Louis Tomlinson

Megtudtam egyet, s mást Louisról. Az ikertestvéremről. Nehéz megszokni.

Szóval, Doncasterben született – és elviekben én is -, van négy húga – így nekem is -, Lottie, Fizzy, Daisy és Phoebe. Azt is elmesélte, hogy a MI apánk két éves korában elhagyta őket, akkor változtatott nevet, és hogy gyűlöli őt, mert most, hogy híres, persze beszélne vele. Addig rájuk se bagózott. Mesélt a bandáról, hogy Harry a legjobb barátja, és hogy a bizonyos „Larry-shipperek” mennyire kikészítik őket, hogy van egy csodaszép barátnője, Eleanor (mondjuk, akkor nem értem, miért kísért haza engem, meg miért jött el hozzám, mikor akkor még nem is ismert, de ő tudja), és hogy imád énekelni.

-          Te jössz. – mondta, mikor befejezte a mesélést.

-          Mit meséljek neked? Velem nem történtek ilyenek.

-          Csak mesélj. Mindent tudni szeretnék rólad, ha már nem együtt nőttünk fel.

-        Hát, Nancyék fogadtak örökbe. Van egy őrült húgom, Jessica. 15 évesen tudtam meg, hogy nem vagyok az igazi gyerekük, el is szöktem pár napra akkor. A legjobb barátnőm Janice, aki most éppen másnapos. Először kicsit furcsának tűnhet, de ha megismered, rájössz, milyen rendes is tud lenni. Egyetemre járok, bár most szerintem abbahagyom, ezt az évet még lejárom, úgy sincs sok belőle hátra.

-          Miért akarod abbahagyni?

-          Mert nem akarok filozófus lenni. Az tücsök munka.

-          Akkor mit szeretnél csinálni?

-          Nem tudom. Ezért várok egy évet, amíg kitalálom. – magyaráztam.

-          Értem. Amúgy, Eleanor is egyetemista, talán, majd ha beszélgettek, tud segíteni a döntésben. De persze, ha nem akarsz suliba járni, akár szerezhetek neked munkát nálunk, vagy… - lelkesült fel, de le kellett lomboznom. Sosem szerettem, ha valaki helyettem intéz el dolgokat. Az nem az én stílusom. Ellenben az az, ha én teszek meg valaki helyett valamit...

-     Kösz, Louis, de meg tudok állni a saját lábamon is. Majd, ha kell, szerzek magamnak munkát. – mosolyogtam.

-          Rendben. – sóhajtotta végül.

Társalgásunk közben sok téma felmerült, miközben egyre jobban megismertük egymást. A végén azt vettem észre, hogy az a furcsa érzés eltűnt, hogy teljesen természetes volt, hogy Louis az ikertestvérem, és beszélgetünk. Nem éreztem magam feszélyezve, vagy ilyesmi, csak jó volt hallani Louis hangját, a testvérem hangját, nézni, ahogy beszél, érezni, hogy bár 21 évig nem is ismertük egymást, megvan közöttünk a kapocs. És ezt jó volt érezni.

Azt mondta, nyugodtan hozzáköltözhetek, ha akarok, hiszen elmeséltem neki azt is, hogy nem akarok oda visszamenni, amit egykoron az otthonomnak hívtam. Bár csábító volt az ajánlat, nem akartam sem őt, sem Eleanort zavarni, és imádok Janice-szel élni.